Miért pont ez? Sokat
hallottam a könyvről és folyamatosan belebotlok egy plakátba, ami
hirdeti a 16 éves lány első regényét, boszorkánnyal, háborúval, meg
szerelemmel. Olvastam már róla jó és rossz kritikát, így már végképp
kíváncsi lettem.
Történet: Babette,
a boszorkány és Hans, a katona szerelmi történetét meséli el a regény. A
történet hátterét az yperini gáztámadás adja, tehát erősen történelmi
regény. A fülszövegből megtudjuk, hogy Hans megvakul a háborúban, ezért
lett a könyv címe Ember a sötétben.
Vélemény: Kijelenthetem,
hogy ez a könyv rendesen feladta a leckét. A véleményemet és az
érzéseimet nagyon megosztotta és szinte nem is tudom eldönteni, hogy
tetszett vagy sem. Aztán, ahogy az elolvasása után hátradőltem a székben
és hagytam egy kicsit leülepedni a dolgokat, rájöttem, hogy inkább
középkategóriába teszem, mert Hans személye és a háború leírása
megmentette a két ponttól. Időpazarlásnak nem mondanám, mert voltak
benne jó pillanatok, de nem került be a kedvenceim közé, sőt. Pedig
nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, mert egy fiatal 16 éves lány írta
(15 évesen fejezte be), ráadásul magyar és úgy voltam mindig is a
magyar írókkal, hogy mi is emberek vagyunk, mi is tudunk kiválót
alkotni, nem csak a külföldiek. Nagyon nagy reményekkel álltam neki az
olvasásnak és talán ez volt a baj, hogy a reklámszöveg ("Lehetséges
szerelem boszorkány és halandó között?"), meg a rengeteg plakát és egyéb
reklám túl erőltetett volt.
Két részre bontom a könyvet, mert muszáj, valahogy nekem nem állt
össze az egész, egy kicsit szedett-vedett volt. Az egyik rész, amikor a
könyv történelmi regény, a másik a szerelmes regény egy kis fantasy
elemmel megfűszerezve. Ha úgy nézem a könyvet, mint történelmi regényt,
akkor nagyon jó. Kimondottan tetszett, hogy nem évszámokkal,
haditervekkel, meg stratégiák elemzésével dobálózik a szerző, hanem egy
átlagemberen keresztül mutatja be a háborút, hogy milyen is az, amikor
ott kell harcolni a fronton, amikor bármelyik pillanatban meghalhat az
ember, folyamatos életveszélyben van és nem mellesleg ölnie kell, hogy a
saját életét mentse. Nagyon szeretem a történelmi regényeket és pont az
ilyeneket. Nem érdekelnek annyira az évszámok, vezérek, a politika
stb., hanem az, hogy miként is lehet egy ilyet túlélni, milyen érzés
lehet a fronton harcolni. A regény ebből a szempontból megadta azt,
amire vágytam. Mivel sosem voltam jó történelemből, ezért nem térek ki a
hitelesség kérdésére, mert egyrészt fogalmam sincs róla, ezért csendben
maradok, másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy a szerző ügyelt az
események és a dátumok helyességére, valamint a szerkesztő is
leellenőrizte.
Leginkább Hans és egy másik szereplő, Marie szemszögéből láthatjuk úgy
igazán a háborút, de nekem csak a Hans-szal kapcsolatos részek
tetszettek. Hans jelenetei nagyon jók és nagyon megszerettem a
karaktert, sőt, azt is mondhatnám, hogy egyedül ő fogott meg az egész
könyvben és már csak ő miatta olvastam végig. Nem csak a háborúhoz
fűződő gondolatai és a személyisége tetszett nagyon, hanem kimondottan
érdekes volt, hogy miként éli meg azt, hogy megvakult. Ezzel nem árultam
el titkot, mert a fülszöveg már lelövi a "poént", pedig nem kellett
volna, mert ezzel kb. az egész cselekményt tudjuk elolvasás nélkül.
Mindvégig szimpatizáltam Hans-szal és ha élő alak lenne, legszívesebben
megöleltem volna, hogy nem lesz semmi baj, egyszer minden jóra fordul.
Szóval ő lett a kedvenc a könyvben.
A karakterekről ennyi pozitív, mert sajnos a másik két főszereplőről
nem tudok jót mondani. Marie vonala nem is értem, hogy mit keres a
könyvben, értem én, hogy a történet végén kulcsfontosságú szerepe lesz,
de ehhez nem kellett volna végigolvasni huszonvalahány oldalakon, hogy
mi történik vele, mert mindvégig logikátlan és unalmas volt. A könyv
egyharmada arról szól, hogy Franciaországból hogy tud hazajutni
Németországba. Ezzel még nem is lett volna baj, mert nagyon jó eszköz
lehetett volna arra, hogy a szerző bemutassa a háborús helyzetet és azt,
hogy milyen nehéz volt akkor átjutni a határon és igazolni a
származást, ha jól lett volna megírva, de sajnos nem így volt. Ugyan
volt benne egy kis kaland, de azon sem izgultam egy percig sem, mert
olyan semmitmondón és egyszerűen volt leírva, hogy azt se bántam volna,
ha kiírja a könyvből a szerző. Nem tudtam vele szimpatizálni, nem tudtam
őt hova tenni, mert azon kívül, hogy ő egy fiatal nő, aki zeneiskolába
jár és félti őt a bátyja, nem tudunk meg róla semmit, tehát teljesen
érdektelen karakter. Azt se tudom eldönteni, hogy hány éves lehet, mert
bár ugyan a gondolatai jók, de olyan éretlenül és bután viselkedik nem
is egyszer, mintha egy kislány lenne.
Kedvenc jelenetem vele, amikor barangolása során betéved egy házba és
ott talál egy kislányt, akinek az anyja a másik szobában haldoklik, de a
kislány azt hiszi, hogy csak alszik.SPOILER! Marie
persze tudja, hogy az anya halott, végül magával viszi a kislányt.
Nagyon jó kis epizód lett volna, DE! De félig komolyan és félig gúnyosan
írtam, hogy a jelenet kedvenc, ugyanis olyan viselkedésbeli
logikátlanság volt a jelenetben, hogy mérgesen elhúztam a számat.
Könyörgöm! Ha a háború közepén találok egy házat és mivel látom, hogy
nincs bent senki, bemegyek, hogy meghúzzam magam éjszakára, de találok
egy hullát és egy árva gyereket, akkor nem fekszek le aludni és másnap
nem ülök le reggelizni! Marie ezt csinálja. Bemegy, megkérdezi a
gyereket, hogy hol az anyja, az megmutatja, Marie észreveszi, hogy
meghalt, de kb. egy vállrándítással rácsukja az ajtót, megágyaz,
lefekszik aludni, másnap reggelit csinál a gyereknek, megfürdeti, majd
pedig ott akarja hagyni, mondván, hogy apuka majd érted jön biztos, vagy
lehet, hogy már rég elhagyott titeket. Na most, ha háború van, akkor
apuka nem jön a gyerekért, mert a fronton harcol. Marie ugyan imádkozik
egyet másnap a nő halálos ágyánál és magával viszi a gyereket, de már
ezt abban a pillanatban meg kellett volna tennie, ahogy észrevette, hogy
mi a helyzet. Legalábbis szerintem egy normális embernek ez lenne a
reakciója, számomra hihetetlen volt. SPOILER VÉGE!
Most pedig elérkeztem a gyöngyszemhez, Babette-hez, a boszorkányhoz. Ő
piszkálja legjobban a csőrömet. Nem csak felesleges volt a történetben,
hanem egyenesen irritált és ha mást nem is, de az utálatomat elég
rendesen kivívta. Persze, nem kell mindig nagyon kedves, nagyon
jóindulatú és szerethető karaktert megtenni főszereplőnek, de azt is meg
lehet jobban oldani. Leginkább a reklám- és fülszöveg miatt vagyok
bosszús. Azzal adják el a könyvet, hogy ebben egy boszorkány, háború és
szerelem van. Nem fantasy, hanem szépirodalom, ez nem is kérdés. Én, aki
szépirodalmon nőttem fel és rajongok a háborús könyvekért is,
mostanában már egyre több YA fantasy-t olvasok, mert lazák, viccesek,
izgalmasak és nagyon jól kikapcsolnak. Ezért kíváncsi voltam, hogy
miként oldja meg a szerző a fantasy elemet egy háborús, szépirodalmi
műben. Én egy boszorkányüldözéses, középkorra emlékeztető hangulatot
vártam, azt hittem, hogy boszorkányok fognak mindenhol, még a fronton is
lebzselni. Odáig rendben is volt a dolog, hogy egy boszink van (plusz
egy mellékszereplő), a könyv elején még érdekelt is, a karakter nem az a
tipikus butácska, vagy szende nő, hanem öntörvényű, magabiztos,
határozott, vérbeli csábító nő, aztán minden elromlott. A
BOSZORKÁNYSÁGHOZ SEM A FŐHŐSNEK, SEM A KÖNYVNEK NINCS SEMMI KÖZE!
Azon kívül, hogy a szerző kijelenti a könyv elején, hogy Babette egy
20 éves testbe zárt, de 60 éves boszorkány, aki akkor öregszik, ha akar,
galambbá tud változni, meg a katonák kárán nevetve hókusz-pókuszolni,
semmi mást nem csinál az égvilágon, semmi boszis nincs benne. Fantasy
meg pláne nincs. Ezt a szálat nagyon jól meg lehetett volna oldani, az
alapötlet nagyon jó, de a kivitelezés nagyon nem. Tele volt logikai
bakival és eleve azt nem értettem, hogy miért kellett a főhősnőből
boszorkányt csinálni, mert semmi jelentősége nem volt számomra. Az egész
könyv kárára ment, hogy ő boszi. Százszorta jobb lett volna a történet,
ha Babette csak simán ember és így írja le a Hans-szal való kapcsolatát
a szerző. SPOILER! Még annak
magyarázatára sem szolgált számomra a boszorkányok halhatatlansága és az
emberek halandóságának kérdése, hogy miért is hagyja el Babette
Hans-szot. Mivel a szerző Babette-n át azzal magyarázza az egészet, hogy
a nőnek ilyen nyughatatlan természete van. Ehhez felesleges volt
boszorkányt csinálni belőle, mert vannak ilyen emberek, nem is kevesen.
Ráadásul az, hogy elhagyta szintén logikátlan volt. Akkor minek kellett
annyit kínlódni a kapcsolatukért? Felesleges volt. Ezzel teljesen
elvesztette számomra a romantikus hangulatot, hiszen nem is volt meg
köztük az a nagy beharangozott szerelem. Kedvenc: Azért akarja elhagyni,
mert nem akar vele öregedni, fiatal szeretne maradni. Hú, de nagy
szerelem volt! SPOILER VÉGE! Abszolút nem éreztem a nagy szerelmet a két főszereplő között, csak azt, hogy Hans szerelmes, de Babette jéghideg volt.
Az összes logikai baki (lentebb egy kis vidám lista) a főszereplő
boszorkányléte miatt volt a könyvben és ezt én inkább kihagytam volna a
szerző helyében, vagy jobban átdolgoztam volna, mielőtt kiadásra kerül a
könyv. Annyira nem éreztem a boszorkánylét jelentőségét, hogy simán
elfelejtkeztem róla és némelyik részt már kezdtem nagyon élvezni, de
aztán huszadjára is oda lett biggyesztve a boszorkány szó, ami teljesen
elvette még a szép jelenetek varázsát is és kimondottan zavart. Jóformán
még előnyt sem tudott kovácsolni a főszereplő a boszorkánylétéből,
hiszen magát megmenti ugyan, de a másik főszereplőnket nem, pedig meg
tudná. A másik bajom még az volt, hogy Babette inkább 16 éves volt, nem
pedig 20 vagy 60 éves. Nagyon sokan egyetértenek abban, hogyha
valamiről fogalmunk sincs, akkor arról ne írjunk, mert nem lesz
hiteles!!!! Ennek a mondatnak szerepelnie kéne az írók
tízparancsolatában, ha lenne ilyen. A húszas éveim közepén vagyok és még
én sem tudok 60 éves fejjel gondolkodni, érezni, akkor egy 16 éves hogy
tud? Nincs meg hozzá a tapasztalat, hiteltelen lesz. Még elképzelni sem
tudom, hogy milyen 60 évesnek lenni, de azt éreztem, hogy még az én
korosztályom gondolkodásmódját sem éri el Babette.
A végtelenségig tudnám még folytatni a negatív élményeimet, de nem
teszem. Egyedül még az írásmódra térnék ki. Az első fejezeteknél még
tátott szájjal csodálkoztam, hogy egy 16 éves, hogy képes ilyen szép és
klassz mondatokat leírni! Oda meg vissza voltam tőle. Aztán néha meg
nagyon akadozott az egész és akkor már azon csodálkoztam, hogy egy MÁR
16 éves hogy írhat le olyan mondatokat, mint egy írni tanuló gyerek. Ez
főképp a párbeszédeknél volt, a borzasztóan irritáló, semmitmondó,
sehová nem vezető párbeszédeknél, amik ugyan növelték a szószámot, de
nevetségessé tették az egészet és nem haladt tőlük a cselekmény.
- Értem.
- Rendben.
- Köszönöm.
- Én is köszönöm.
- Viszlát.
- Viszlát.
Nem is egy ilyen párbeszéd volt a könyvben, ezt még jóindulatból se
tudnám megfelelő írói technikának nevezni. Nem vagyok író, de már több
száz könyvet elolvastam életemben és sehol nem találkoztam ilyen
megoldással, egyedül Ráth-Végh István - A könyv komédiája
művében, aminek a címe már magáért beszél, hogy miről szólhat. Egyébként
a "köszönöm" szó legalább olyan tömegesen szerepel a könyvben, mint a
"boszorkány" szó. Mindenki fűt-fát megköszön, ha kell, ha nem. A
párbeszédek elejéből már eleve lehet érezni a tiszteletet, mert jól
megírta őket, de utána töltelékként még megtoldja az ilyenekkel, ezáltal
Hans már nem huszonévesnek, a felettese sem középkorúnak tűnik, hanem
két katonásdit játszó gyermeknek.
Összességében a könyvet nagyon szerettem, amikor Hans jeleneteit
olvastam, az alapötlet nagyon jó volt, a háború leírása is szuper, de az
összes többi nem, ami körülbelül a könyv háromnegyedét érinti és ezért
keserű íz maradt bennem. Az írásmód pedig legalább olyan zavaros és
összeszedetlen volt, mint maga a történet. Ez a könyv olyan volt, mintha
a nyers vázlatát adták volna ki, mielőtt alapos átdolgozásra és
átolvasásra került volna. Nagyon sajnálom egyébként, hogy nem felelt meg
az elvárásaimnak és a beharangozásnak, mert Pataki Tamara nagyon jól
tudna írni, ha a klisés, semmitmondó párbeszédeket hanyagolná. Persze,
még fiatal és jó érzés lehet, ilyen fiatalon írónak lenni, de még
igencsak fejlődnie kell. Találkoztam már sokkal jobb kiadatlan művekkel,
ezért nem értem, hogy miért pont ezt a könyvet választotta a kiadó, de
ízlések és pofonok.....
Miért olvasd el?
Ha szereted a háborús történeteket, romantikával fűszerezve, akkor
tetszeni fog. A könyv végső lezárása nem szokványos, ezért sokak számára
vonzó lehet. Ha pedig kezdő író vagy, akkor feltétlenül olvasd el, mind
a nagyon szép mondatokért, mind pedig a semmitmondó párbeszédekért,
mert lehet belőle tanulni.
Miért ne olvasd el? Ha
fantasy-ra és hatalmas nagy szerelemre, meg izgalomra vágysz, akkor
inkább mást válassz. Ha az idősebb korosztályhoz (16 fölött) tartozol,
akkor nem ajánlom, mert feltételezhetően unni fogod. Ha a reklámszöveg
is hasonló érzéseket keltett benned, mint bennem, akkor inkább hagyd ki,
mert csalódni fogsz.
BAKILISTA
- A boszorkányunknak kényes gyomra van, ezért nem tudja megemészteni a
főtt emberi ételeket, még a puhára főtt zöldséget sem, de minden gond
nélkül megemészti a nyers nyúl- és tyúkhúst, szőröstül-bőröstül. (Kényes
gyomorral inkább élő vadat egyek?)
- A történet elején háromszor is galambbá változik, majd mikor
boszorkánnyá vedlik vissza nála van a ruhája és a bőröndje. (Először azt
gondoltam, hogy bűbájjal oldotta meg, csak az író nem írta le.) Később
viszont inkább nem változik galambbá, hanem vonatozik, hogy a cuccait
magával tudja vinni. Akkor, az első három alkalommal hogyhogy
megoldotta? Vagy meztelenül és cuccok nélkül rohangált?
- Magára tud bűbájt varázsolni, hogy a klórgáztól ne pusztuljon el, de
Hans köré már nem képes egy ilyen falat húzni, csak akkor, ha a
fegyverlövésektől kell megmenteni? Ha a lövésektől védőburkot tud
egyszerre két emberre varázsolni, akkor miért nem teszi meg a gáznál?
- Az nem cselekményelem, ha az motiválja a főszereplőnket, hogy
megismerje az embereket. Egyébként hatvan év nem volt rá elég? Nem
értem.
- Galambként kirepül a frontra, hogy megkeresse Hans-t, de aztán
odaérve rájön, hogy nem vehet fel emberi alakot, mert lelepleződik.
Akkor mit várt galambként? Felrepül az égbe, Hans testével a karmai
között? (Oké, frappánsan megoldotta a jelenetet, de értelmetlen lett.)
- Ha sárga szemed van, hogyhogy nem tűnik fel senkinek az 1900-as évek elején?
- Egyáltalán azt nem értem, hogy Babette minek van a regényben, mert
nem szerelmes, nem akar Hans mellett maradni, tudja, hogy le fog lépni,
hiszen nem maradhatnak együtt. Maga a boszorkányság volt a baki.
________________________________________________________________________________
Történet: 3/5 pontból (Hans, a háborús jelenetek és a szomorkás vég mentették meg a 2 ponttól)
Karakterek: 2/5 pontból (kivéve Hans, ő 5/5 pontból)
Párbeszédek: 2/5 pontból
Leírások: 4/5 pontból
Tetszett: A háborús jelenetek és Hans későbbi jelenetei is.
Nem tetszett: A könyv háromnegyede, meg a rengeteg hiba.
Kedvenc: Hans, a megtalált kislány (Ida)
Kiadás: Alexandra Kiadó, 2011.
Oldalszám: 224 o.
_______________________________________________________________________________
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése