Miért pont ez? Régebb óta
szemeztem vele, mert a Moly oldalán egy-két ember kedvencei között
szerepelt. Aztán egy antik- váriumi körút során "utánam kiáltott", nem
hagyhattam ott.
Történet: A Sparrow család
asszonyai generációról generációra március havában születtek és
mindegyikük kapott egy különleges képességet. A történet idején Elinor,
a nagymama, Jenny, a lánya és Stella, az unoka élnek, bár a kapcsolatuk
nem felhőtlen. Elinor megérzi a hazugságot, Jenny mások álmát látja,
Stella pedig a tizenharmadik születésnapján rádöbben, hogy előre látja
mások halálát. Stella még nem tudja megfelelően kezelni a látomásait,
így apját gyanúba keveri gyilkosság vádjával.
Vélemény: Miután belekezdtem
a könyv olvasásába hamar rájöttem, hogy a fülszöveg el is mond valamit a
történetről, meg nem is, ezáltal megtévesztő. Arra számítottam, hogy
egy izgalmakban bővelkedő fantasy van a kezemben, egy jó kis
boszorkányos történet, de teljesen mást kaptam. Ha a könyv nem lett
volna megható, ha nem érintette volna meg a szívemet, ha az írónő
pocsékul írt volna, akkor bosszús is lehetnék, de ez esetben nem bántam a
fülszöveg hiányosságait.
Ez a könyv nem egy izgalmakkal teletűzdelt fantasy, hanem inkább egy
családregény, egy kisvárosi történet, tele bájjal és érzelmekkel. A
Sparrow család asszonyainak különleges képessége inkább csak egy plusz
adalék, ami a városban rejtélyessé és legendává teszi őket, nincs
annyira előtérbe helyezve, mint a fantasy könyveknél. A nyomozás szála
sem lett annyira jól sikerült, mint egy krimi esetében, de ettől
függetlenül nem is rontott a történeten.
A tizenharmadik boszorkány, mint ahogy írtam, inkább egy családregény.
Megismerhetjük több generációra visszamenőleg a család nőtagjainak
érdekes élettörténetét, miközben a könyv idején élő nők jelenlegi
életéről olvashatunk. Általában a családregények nem szoktak lekötni,
mert párral pórul jártam és nem tartottam őket annyira érdekesnek,
inkább más könyvek után nyúltam. De ez a könyv nagyon lekötött a bájos
és kellemes hangulata miatt. Olyan volt az egész, mintha a Szívek
szállodája sorozatot vagy a nemrég óta futó Hart of Dixie-t olvasnám.
Bár a két sorozat története merőben más, de a kisvárosi hangulat
megegyezik mindegyiknél.
Az emberek itt már gyerekkoruk óta ismerik egymást, generációról
generációra, semmi sem maradhat titokban senki előtt és mindenki tud
mások vágyairól és álmairól, így ha valami nagyobb esemény történik
valaki életében, akkor egy egész város szurkol a másik boldogságáért.
Emiatt is a könyv tele van érzelmekkel, többnyire ezen van a hangsúly.
Gyerekkori beteljesületlen szerelmek, régebbi tévedések és hibák, régóta
megoldatlan problémák és ellentétek kerülnek felszínre. Egy egész
kisváros története rajzolódik ki a szemünk előtt és bár a Sparrow
asszonyoké a fő történet, mások életútját is végigkísérhetjük. Mivel
három generációt képviselnek a főszereplők, minden korosztály megtalálja
azokat az érzéseket, amikkel azonosulni tud.
A Sparrow asszonyok legendává váltak a városban, a jelenleg élő három
tagja is azzá válik a történet során. A nők kedvelik őket, a férfiak
pedig hamar szerelembe esnek irántuk, de mintha ez a Sparrow lányok
sorsába lenne írva, ők nem vagy csak nehezen találják meg a boldogságot.
Még a saját családjukkal sincsenek kibékülve, így anyáról lányára szál a
családi ellentét is. Inkább magányos farkasok.
Elinor, a nagymama érzi mások hazugságát, így nagyon nehezen
létesített emberi kapcsolatokat az élete során. Túlságosan érzékennyé
vált a hazugságra, így csak nagyon kevés ember maradhatott meg mellette.
Élete végéig egyetlen egy barátja tartott ki, még a lánya is elmenekült
tőle a városból. Elinor ott maradt egyedül a Torta-házban, hőn
szeretett kutyájával és a szépen gondozott különleges kerttel. (Maga a
ház még varázsosabbá tette a történetet a különlegességével. Évtizedek
során mindig hozzáépítettek valamit, mit sem számítottak az építészeti
alapelvek és a design, mégis a ház ettől volt szép, hogy a sok oda nem
illő részlet egységet alkotott a végén. A furcsaság miatt kapta a
Torta-ház nevet.) Elinor nem volt jóban a lányával, és amint Jenny
tehette, el is költözött a városból. Elinor szigorúan fogta a lányát, de
a Sparrow asszonyokban ott van a lázadás, főleg, ha az első szerelemről
van szó. Elinorban ezután végig ott volt a mély szomorúság, hogy a
lánya így elhagyta és a keserűség, hogy nem lehet jó a viszonyuk.
Jenny egy másik városban házasságot kötött gyerekkori szerelmével,
Will Averyvel és ebből a házasságból született meg Stella. Will az a
tipikus férfialak, aki piszkosul jóképű, lehengerlő a stílusa, de
állandóan bajba keveredik, nincs életcélja, másoktól várja el az anyagi
és a lelki jólétet, aki imádja a nőket, de nem tiszteli a házasságát.
Jenny később rájön, hogy Will milyen, de addigra már egy fél életet leél
vele.
Stella ennek ellenére szereti az apját is és a nagymamáját is. Bár
Jenny megtiltotta, hogy Elinorral bármiféle kapcsolata legyen, Stella
titokban kommunikál a nagymamájával. Stella nemrég töltötte be a
tizenharmadik életévét és a képessége megjelenésével bajlódik. Egyik
látomásában megjelenik egy nő halála és minden körülmény arra mutat,
hogy az apja a tettes. Az elindult lavina végül a Torta-háznál áll meg.
Stella és Jenny is Elinor házában kötnek ki. A három nő megpróbál együtt
élni a házban, ami nagyon nehezen megy, hiszen anya és lánya nincs
jóban. Elinor és Jenny nem képesek túltenni magukat régi sérelmeken,
Stella sincs jóban az édesanyjával, így mindennaposak a viták a Házban.
Annak reményében, hogy el tudnak bújni a tettes elől, letelepednek a
kisvárosban, Jenny itt vállal munkát, Stella pedig itt folytatja az
iskolát. Innentől kezdve indulnak be a nagy életesemények, hiszen két
Sparrow lány érkezett a városba, akik mindent felbolygatnak. Stella
megtapasztalja az első szerelmet, Jenny pedig Willel való házasságát
próbálja kiheverni és megtalál egy számára eddig láthatatlan szerelmet,
ami pedig háttérben végigkísérte az életét. A kisvárosban és az emberek
életében ezután olyan változások történnek, amik vagy nagy tragédiát
vagy nagy boldogságot rejtenek magukban. Ehhez azonban el kell olvasni a
könyvet.
Külön kitérnék az írásmódra. Alice Hoffman olyan írónő, akit vagy
nagyon lehet kedvelni vagy nagyon nem. Érzékletesen ír, sokszor talán
túl is magyaráz egy természeti képet vagy egy érzelmet, de olyan szép
szavakkal és mondatokkal teszi mindezt, hogy elér az ember szívéhez.
Szinte minden szereplő életéért szurkoltam, hogy az ellentéteik
megoldódjanak, a szerelmesek egymásra találjanak vagy az álmaikat meg
tudják valósítani, legyen az egy karrier felívelése vagy egy diploma
megszerzése.Az írónőnek ezzel a sok és szép leírással sikerült
létrehoznia ezt a bensőséges kisvárosi hangulatot. Az emberek érzelmei
és a természet közelsége hozzájuk egy teljesen más életérzést adtak,
mint amit a mai világban érezhetünk. Itt a szerelem, a barátság, a
családi kötelékek a legfontosabbak, nem pedig az élettel és a számlákkal
való mindennapos küzdés, a természethez közel állnak az emberek és
szépen ápolják azt, a maguk örömére is, nem pedig csak kihasználják.
A könyv története inkább érdekes, mint izgalmas, de az érzés amit
adott, mindennel felér. Meggyőződésem, hogy az írónő nagyon jó ember
lehet és itt a "jó" szón nagyon-nagy a hangsúly. Kevés igazán jó és
tiszta erkölcsű emberrel lehet találkozni, de a történet alakjai
megadják azt az illúziót, hogy léteznek még ilyen emberek csak meg kell
őket találni. A könyv nekem is kedvenc lett.
Miért olvasd el? Ha szereted
az idilli kisvárosi hangulatot, akkor a könyvet is nagyon fogod
szeretni. Ha szereted a szép idézeteket, akkor itt bőven találsz. A
családregények közül ez az első, ami nagyon megfogott, így a műfaj
kedvelői, ezt is szeretni fogják. Ha elmenekülnél egy kicsit a fekete
hétköznapokból, a sok gond és nyűg elől, akkor ez a könyv sok pozitív
gondolatot és érzést tud adni.
Miért ne olvasd el? Ha nem
szépirodalmon nevelkedtél vagy alig bírtad magad átrágni a kötelező
olvasmányokon, akkor a sok leírás miatt vontatottnak és unalmasnak
tarthatod a könyvet. Ha egy izgalmakban bővelkedő YA fantasyra vágysz,
akkor ez a könyv csalódást fog okozni, mert a YA fantasykra jellemző
elemeknek nyoma sincs benne.
_____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Karakterek: 6/5 pontból
Kedvenc: Stella, Jimmy Elliot, Hap Stewart, Matt Avery, a doktor és Elinor kapcsolata
Tetszett: a kisvárosi hangulat, a sok érzelem, a karakterek élettörténete.
Nem tetszett: egy kicsit zavaró volt, hogy a történet össze-vissza ugrált az időben.
Kiadás: Geopen Kiadó, 2007
Oldalszám: 416 oldal
_____________________________________________________________________________________